A második kötet az első közvetlen folytatása. Ez a történet részben egy másik helyszínen játszódik (ld.a lenti leírást), részben pedig visszatekint az eredeti, simagöröngyösi helyszínre is.
Az első kötetben Az indián zombi suttogása című novellában megjelent a faluban a CIA, és lerendezték Suttogó, illetve a műhold kérdését.
Bár a történetből nem derült ki, de a CIA emberei magukkal vitték a műhold használható alkatrészeit és néhány
viszonylag épségben maradt zombit – szokás szerint további vizsgálatok céljából. Ezután az anyagot átadták az amerikai
hadsereg fejlett technológiákkal (többek között az ufótechnológiával) foglalkozó kutatórészlegének. A hadsereg
illetékesei ekkor megkeresték a Homoergaster írásában szereplő Dr. John Campbell-t és Dr. Bill Armstrongot
(a néger tudóst), hogy lenne-e kedvük nekik dolgozni. A két tudós persze nem utasította vissza az érdekesnek
ígérkező lehetőséget, így most ők a hadsereg alkalmazottaiként a Simagöröngyös-projekt vezető kutatói.
A könyv helyszíne egy kis szigetecske, a Szent Lázár sziget valahol az Atlanti-óceán északi részén. Ez nem egy trópusi paradicsom,
hanem egy zord időjárással, viharokkal és hideggel megáldott (vagy inkább megvert) sziget, ahol néhány halász
próbál valahogy megélni. Ezen a helyen nincs is sok látnivaló, mindössze egy kis (Simagöröngyöshöz hasonló méretű)
halászfalu, egy repülőtér, illetve a hadsereg titkos kutatóközpontja helyezkedik el itt, ahol a Simagöröngyös-projekt
műveletei folynak.
A faluban találhatók a halászok házai, a templom, melyben egy katolikus pap tart miséket, egy bevásárlóközpont a boltosokkal, néhány kocsma a kocsmárosokkal és az orvosi rendelő egy orvossal és az ő asszisztensével. A templomot még az 1700-as években építették a szigetre költöző telepesek, az ő málladozó sírköveik mind a mai napig láthatók a templomkerti temetőben. A település közelében helyezkedik el a kikötő, innen indulnak a halászok nap mint nap ki a tengerre. A kikötő mellett áll egy régi, de még ma is működő világítótorony. A torony őrei régebben a haditengerészetnél szolgáltak, leszerelésük után kerültek a szigetre. A faluban él néhány indián is, akik a sziget őslakosainak leszármazottai. A köztiszteletben álló helyi seriff is indián származású, aki büszkén vallja, hogy ősei között említheti Suttogót, a híres varázslót.
A szigeten található repülőteret a II. világháborúban katonai célokra használták. Tengeralattjáró-elhárító járőrgépek és léghajók, illetve konvojkíséretet biztosító vadászrepülőgépek szálltak fel a reptérről. A háború szomorú emlékeként a parttól nem messze egy 1943-ban megfeneklett német tengeralattjáró roncsai láthatók, benne a tengerészek holttesteivel. Néhány német tengeralattjárós annak idején szerencsésen ki tudott jutni a partra, és végül a faluban telepedtek le. Leszármazottaik ma is a szigeten élnek, sőt, három, akkoriban még ifjoncnak számító tengerész, Hans, Helmut és Günther a falu tiszteletnek örvendő öregeinek számát gyarapítja. Tiszta időben a magasból jól kivehetők egy, a part menti sekély vízben lezuhant és elsüllyedt B-24 Liberator bombázó roncsai is. A háború után egy ideig még az amerikai haditengerészek üzemeltették a repteret, viszont ma már a légi-tengeri kutató és mentőszolgálat repülőgépei és helikopterei állomásoznak itt. Nem egyszer előfordult, hogy a Bermuda-háromszög közelében eltűnt hajók és repülőgépek után kutattak az itt állomásozó pilóták. A mentőszolgálat helyi parancsnoka egy Vietnamot is megjárt veterán pilóta. Néhány magánrepülőgép tulajdonosa is használja a repteret. Néha teherszállító járatok is érkeznek ide, melyek az itt élők számára nélkülözhetetlen árukat szállítják a szigetre.
A sziget kietlen, sziklás részein ősi romok találhatók, melyek eredetére sem a régészek, sem az itt élő öreg indiánok nem tudnak elfogadható magyarázatot adni. A közvélekedés szerint az ősi kőkörökkel valami nincs rendben, ugyanis többen – köztük tapasztalt katonai pilóták is – tanúsították, hogy bizonyos napokon, sötétedés után a körök erős, kékes fénnyel világítanak az éjszakában. Amatőr búvárok a szigethez közel, a tenger alatt is találtak emberi kéz által a régmúltban megformált, sűrű iszappal borított, ciklopi építményeket.
A katonai kutatóközpont, ahol Campbell és Armstrong dolgozik, egy régi, még az amerikai polgárháború előtt
épített udvarház alatt működik. Az akkor már hosszú évek óta elhagyatott ódon udvarházat a II. világháborúban
sajátította ki a haditengerészet, hogy a repülőtéren dolgozó pilótáknak szállást tudjanak biztosítani. A háború
alatt a romokban álló épületet felújították, és a pilóták védelmére mélyen a föld alá acélból és betonból masszív
bunkereket építettek ki. A háború után a komplexumot átvette a hadsereg, és a katonák azóta is karbantartják
a régi házat, illetve folyamatosan bővítik a föld mélyén meghúzódó kanyargós alagutakat. Az udvarházban ma az
adminisztratív feladatokat ellátó és az őrszolgálatot adó felfegyverzett egyenruhások élnek, a bunkerekben
pedig viszonylag kicsi, ám jól felszerelt laboratóriumok találhatók. Az egyik földmélyi laborban kapott helyet
a Simagöröngyös-projekt csapata is. A többi, itt dolgozó kutató mesterséges intelligencia kutatásokkal foglalkozik,
melynek végső célja autonóm harci robotok előállítása. A katonák és a kutatók szabadidejükben kijárhatnak a
faluba, csak a munkájukról nem beszélhetnek a helyiekkel. A helyieket persze különösebben nem is érdekli a dolog,
hiszen elsősorban munkájukkal vannak elfoglalva.
Egy sötét, viharos éjszakán Campbell és Armstrong beautóznak katonai dzsipjükön a faluba, hogy az egyik kocsma plazmatévéjén megnézzék az aznap esti kosármeccs közvetítését. A békés sörözgetést a telefonjukra érkező riasztás szakítja meg – rögtön tudják, hogy valami baj történt a laborban...
Wladislav Lensky: aktív környezetvédő, régebben a Lengyel Különleges Erőknél szolgált
Kis Ede: egyetemi hallgató és és egy középkori hagyományőrző egyesület tagja. Atomgerendásról hazafelé tartva a vonaton megtámadja egy zombi.
Csipa Mihály: körzeti megbízott. Többnyire csak Misi. 37 éves, sportos testalkatú, kopasz, a rend éber őre. Hivatali idejét a szolgálati egyenruhájában tölti, magánéletében bőr rockerszerkót visel. Kemény, de igazságos. Van egy régi, de jól karbantartott MTZ-je, de munkaidőben a kitűnően felszerelt szolgálati Lada Nivával közlekedik. Szellemi értelemben kissé egyszerű, mondhatni a többiekhez képest mindig le van maradva két lépéssel. Ezért tart segédet.
Szekeres Kálmán: Misi segéde. Amikor nagyon erőlködik, hogy megfeleljen, akkor Mikorkakálmán. Egyébként csak Szeka. 33 éves, rendőrtiszti főiskolát végzett, "alighajú", kisportolt fiatalember. Lokálpatrióta, szívét-lelkét kitenné Simagöröngyösért, ami szerinte a leggyönyörűbb magyarországi település. Ő maga kérte, hogy itt, szülőhelyén szolgálhassa és védhesse a rendet. Misivel az eltelt néhány év alatt jól összebarátkozott, együtt járnak motorozni a környéken. Egy vadiúj Harleyt hajt. A helyi lányok odavannak érte.